Emlékezés
Battyhány Ilona
Grófnőre
Battyhány Ilona
Grófnőre
Batthyány Ilona, - aki életének nagy részét itt töltötte Cinkotán Batthyány Lajos lánya volt.
Az egész Batthyány család ősi magyar főnemesi család volt, akik mindenkor a haza és a haladás szolgálatában álltak. Gr. Batthyány Lajos 1807. február 14-én született Pozsonyban. /Édesapja gr. Batthyány János, édesanyja Skerlecz Borbála./ Jogi akadémiát végzett Zágrábban. Kiterjedt birtokai voltak, főleg Vas - és Veszprém vármegyékben. /Pl: Ikervár, Dáka./ Birtoka a korszerű gazdálkodás mintaképe volt. A magyar ipar megteremtésében együtt dolgozott Kossuthtal. "A hasznos ismereteket a nép minden osztálya számára biztosítani kell..." - hirdette gr. Batthyány Lajos. A reformeszméket hirdető Batthyány Lajos a "nem nemesek" közpályára lépése érdekében is állást foglalt: "Ész, erény, becsületesség nincs kötve osztályhoz, sőt e tulajdonságok sokszor megfordított arányban állnak a nemesi kiváltsághoz. 1847-ben Kossuth Pest megyei követté választását támogatta. Tagja volt a bécsi küldöttségnek, amely 1848. márc. 15-én a reformkövteléseket előadta.
Kossuth Lajos az ujjongó népnek Batthyány Lajost, mint Magyarország első felelős és független kormányának miniszterelnökét mutatta be.
Kossuth Lajost 1848. június 23-án pedig Sárvár választotta képviselőjének.
Az események azonban tragikus fordulatot vettek. 1849. január 2-án kora reggel katonaság szállta meg Ikervárt. A kastélyt körülvették, Batthyányt keresték és házkutatást tartottak. Iratokat foglaltak le, értékeket vittek el.
Batthyány Lajos ekkor már útban volt ötödmagával /Deák Ferenc, Lanovics József érsek, Mailáth György és Mailáth Antal/ a békedelegációval Bicskére, Windischgratzhez, aki azonban nem fogadta a küldöttséget.
Az Ikerváron történt eseményekről Batthyányné a szomszédos Nyőgér falu plébánosát kérte fel hírvivőnek. Már nem találkozhattak!
1849. január 8-án Batthányt a pesti Károlyi-palotában letartóztatták. Mint rabot Sárváron át vitték ki az országból. A város polgárai titokban kiszabadítására készültek. Az akcióról Batthyány is értesült és arra kérte híveit, hogy tervüktől álljanak el, mert csak bajt, megtorlást hoznak magukra.
De másként történt!
Laibachba, innen pedig Olmützbe vitték, ahol "meghozatott fölötte" a néhány évi börtönre szóló első ítélet. Ezután ismét visszavitték Pestre, az "Új épület"-be.
Itt eleinte némi kedvezményekben is részesült és biztatta a remény, hogy nemsokára teljesen szabadlábra helyezik.
Hiszen ország-világ tudta, hogy ő mindig a béke politikájának volt híve és ellenkezőt még az ármánynak sem sikerült jellemére nyomni.
De mily iszonyú lett csalódása!
Amikor Komárom várának feladásával a magyar ügy végképp megbukott, - s Haynau "a breschiai vérengző hiéna," mint élet s halál ura, kijelölte az áldozatokat - ki hitte volna, hogy ő lesz, aki megnyitja a nemzeti vértanuk hosszú sorát?
A védekezés jogát sem kapta meg, ügyvédjének Deák Ferencet pedig nem fogadták el!
Maga írta meg védiratát. Az ítélet azonban már készen volt. Kötél általi halál!
Október 5-én este leveleket írt feleségéhez: "Hiába vártunk a humanitás utolsó szikrájára, hogy még egyszer láthassuk egymást... ezt is megtagadták... Gondolj rám megbocsájtó érzéssel és szerelmünk első éveinek emlékével... A gyermekeket áldd és csókold meg helyettem... ne szégyenkezzenek atyjuk miatt!"
Halálom gyalázata előbb vagy utóbb azok fejére száll, akik engem igazságtalanul, hálátlanul meggyilkolnak... a hazának híve voltam és vagyok! És ezért halok meg..."
A titokban bejuttatott tőrrel /egy lószőrrel töltött fejvánkosban sikerült eldugni/ súlyos sebeket ejtett magán, így minden igyekezet ellenére gyilkosai nem tudták bitófa alá vinni, megmenekült az akasztástól.
Vesztőhelyén, ahol a gyilkos fegyverek dördültek rá, ma a Batthyány-örökmécses áll.
Utolsó szavaival minden idők magyarjaihoz szólt: "Éljen a haza!"
A miniszterelnök kivégzése után a család vagyonát, mintegy 4 millió korona értékben elkobozták, feleségét Pestről kitiltották. A grófné és családja ekkor Svájcba költözött. Az emigrációból 1856-ban visszatérve, a fővárosban telepedett le. Innen lejárt rendszeresen több hónapos pihenésre, felejtésre a Dákán lévő kastélyba. /Pápa környéki kastély./
A grófnő itt halt meg 1888. szeptember 29-én. A halál hírére megmozdult az ország és a különböző egyesületek, pl. a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete is, - melynek elnöke volt a grófné - Damjanich János özvegyével együtt. Ez az egyesület igen jelentős szerepet töltött be a magyar nőnevelésben. Keletkezése egybe esik a nemzeti szellem erősödésével az 1849-es bukás után, az országra nehezedő önkényuralom korában. Az egyesület 1861. március 15-én tartott alakuló gyűlésen elfogadott alapszabályokat a királyi helytartótanács csak azzal a feltétellel engedélyezte, hogy "nemzet" szót törlik a címből, sőt a "honleány" és a "hazafi" kifejezéseket sem tűrte meg a szövegben.
A rokonszenvező, pártoló tagok sorában olyan neveket találunk, mint báró Eötvös József és felesége, Trefort Ágostonné, Vachott Sándorné, Vörösmarty Mihályné, Deák Ferenc, Királyi Pál. Jókai verset is írt az egylet lapjában.
Az átépítések ellenére, 1-2 évtized múlva az intézet szűknek bizonyult, s a század végén az egyesület új, 150 férőhelyes árvaház építését vette tervbe.
Budapest akkori területén való építkezéshez nem volt meg az anyagi erejük, ezért örömmel fogadták özv. Beniczky Gáborné, Batthyány Ilona ajánlatát, aki édesanyja iránti kegyeletből fölajánlotta, hogy az új árvaházat Cinkotán, az ő kastélya és parkja mellett építsék fel.
Az új épület 1906-ban készült el. /A trianoni békekötés után a menekülő Pozsonyi Tanítóképző Intézet költözött az épületbe, amely 1959-ig volt tanítóképző, azóta gimnázium - Szerb Antal Gimnázium -/
Gróf Batthyány Lajos és Zichy Antónia grófnő lány, Batthyány Ilona 1842-ben született.
Batthyány Ilona hosszú életének nagy részét a cinkotai Batthyány-Beniczky kastélyban töltötte, közvetlen személyzetének körében. Haladó gondolkodása, a minden embert egyenlőnek tekintő nézete, közvetlensége, barátságos beszélgető stílusa tette népszerűvé a cinkotai emberek között ugyanúgy, mint a Veszprém megyei Dáka község lakói körében.
Másik, sokat emlegetett tulajdonsága az osztrákok gyűlölete volt. Erre bőven volt oka, hiszen édesapját: minden ok nélkül, galád módon végeztették ki és ennek következtében kényszerült 10 éves korában özvegy édesanyjával és két testvérével többéves emigrációba. Cinkotai emberek visszaemlékezéséből tudjuk, hogy rendkívül emberséges és jószívű volt. Alkalmazottait mindig megkülönböztetett figyelemben részesítette.
Így emlékezett rá egyik alkalmazottja, Ganyecz István bácsi, 1982-ben "1924-ben Melna Gyula intéző vett fel mindenesnek"." Ez azt jelentette, hogy a kastély tetőjavításától kezdve minden sorra kerülő munkát el kellett végezni. Később parádés kocsi lettem és mindvégig az is maradtam. Fizetésünket csak természetben kaptuk. Pénzbeli fizetés nem volt. Felvételem után egy héttel már meglátogatott bennünket.
- Hogy vagy, fiam? - kérdezte.
Minden iránt érdeklődött, ami alkalmazottaival történt.
Egy alkalommal éppen tetőjavítást végeztünk, amikor váratlanul meglátogatott bennünket. Piszkos munkaruhában voltam.
- Fiam, fiam, micsoda ruhád van? Gyere le! Jöjj be az irodámba!
Amikor bementem, kinyitotta az egyik szekrényt és így szólt:
- Válassz magadnak ruhát! De előbb próbáld fel!
Téli ruhát, báránybéléses kabátot is adott.
A kocsisoknak külön volt egy pihenő, melegedő szobájuk. Itt gyakran meglátogatott bennünket. Amikor már hidegebbre fordult az idő, személyesen győződött meg róla, hogy elég meleg van-e?
Meg ne fázzatok! A szakácsnő melegít nektek téglát is, ha kell!
A grófnő nagyon szerette a magyaros zenét, dalt. Ilona-nap alkalmával minden esetben elküldött cigányokért is. Meghívta feles bérlőit, öregeket, fiatalokat egyaránt. A cigányoknak is természetben fizetett. /A Baja utcai (ma Beniczky utca) présház körül terült el a szőlője./
Ilona-napon minden alkalmazott annyi bort kapott, amennyit el tudott vinni, akár kannában is. Ha meghívták elment a paraszti lakodalomba, s ha felkérték, még táncolt is. Ilyen volt a vidám, népszerű Batthyány Ilona.
De a másik arcát is megmutatta néha - főképpen ellenségeinek -, ha a sors és a helyzet úgy hozta.
Közismert volt Hasburg-ellenességéről. Talán a két legjellemzőbb eset álljon itt példának.
- Egy szép nyári napon Ferenc József császár és király négylovas hintóján a gödöllői nyaralójába igyekezett, kíséretével együtt. Amikor erről tudomást szerzett Batthyány Ilona, hatlovas fogatával Cinkotán eléjük vágtatott és Kerepesig csak lépésben engedte őket előre. Amikor a császár megtudta, hogy kivel áll szemben megjegyzés nélkül továbbhajtott.
- Egy másik alkalommal a tanítóképzőben nagy esti mulatságot rendeztek az intézet vezetői. Erre egy, a magyarokkal szimpatizáló Habsburg főherceget is meghívtak.
Erről előzőleg Batthyány Ilona nem tudott. Amikor bemutatták neki a főherceget, így szólt hozzá:
- Ön az első Habsburg, akivel kezet fogtam.
Hát ilyen is tudott lenni!
Batthyány Ilona nagyon szerette szabadfürdőjét, amelynek állandó hőmérsékletű vizét külön zsilip szabályozta.
Több vitája volt Cinkota község egykori vezetőivel, mivel azt a területet ki akarták sajátítani, különösen a strandfürdő megnyitása után. A kisajátítás csak a grófnő halála után történt meg.
A földbirtokosnő magán-strandfürdőjéül használt meder, melyen keresztül a patak folydogál most a Cinkota - újtelep HÉV-megállónál található.
A patak elnevezése is a grófnőtől ered. Ugyanis nagy tisztelője volt Garibaldi olasz szabadsághősnek, aki az olasz államtól Caprera szigetét kapta ajándékba.
Innen kapta nevét a cinkotai Caprera patak. Batthyány Ilona így, egy kis patak nevével állított emléket a nagy olasz hazafinak. A balsors nemcsak a nemzetet üldözte, bőven része volt hasonlókban a grófnénak is. Első férjétől elvált, második férje, Beneczky Gábor pedig öngyilkos lett 1894. július 3-án, életének 42. évében. Második férjétől született kislánya, Lea pedig meghalt 3 éves korában - hashártyalobban -, 1883. február 27-én.
Az első házasságából származó unokái évtizedekig pereskedtek az örökségen.
Hiába akarta őket kibékíteni, nem sikerült. Ezért változtatta meg többször is végrendeletét, e tettéért "kivívta" rokonsága haragját és elmebetegséggel vádolták.
Halála után folytatódott a birtokper, mert az utolsó végrendeletben minden alkalmazottjára hagyott pár hold földet, értéktárgyakat, a közelében dolgozó személyzetre házat is.
Nemes cselekedeteinek sorában kiemelkedő volt, amikor 1920-ban dákai birtokából a világháborúból visszatérteknek kedvezményes áron 5-5 hold földet juttatott. Ezzel együtt mások részére is parcelláztak néhány holdat. A községben ekkor 13-an jutottak jutányosan földhöz.
Rendszeresen támogatta a szegényeket, az egyházakat, a visszaemlékezők szerint járt mindkét templomba, ezzel is bizonyítva demokratizmusát. Dakán is szívesen, örömmel vett részt a falusi mulatságokon, jelenlétében csak csárdást táncolhattak, melyekben még idős korában is részt vett. Elvárta a legényektől, hogy megtáncoltassák.
Bár férje birtoka Cinkotán volt, nagyon sokat tartózkodott Dákán. Érkezésekor az iskola tanulói zászlókkal, virágokkal köszöntötték. A faluban sétálva, az utcán játszó gyerekekkel elbeszélgetve, cukorral kínálta őket. Cinkotán ugyanúgy tett!
A gyerekekre gondolt utolsó végrendeletében is, amikor a Dákai kastély és mintegy 715 kat.hold földet egy létesítendő leány gyermekotthon részére ajánlott fel. Nem rajta múlott, hogy ez akkor nem valósult meg. De halála után 20 évvel, 1949-ben hasonló célból jött létre a kastélyban a megye szociális otthona, s működik ma is! Az otthon 1989-ben felvette a Batthyány Ilona nevet!
Batthyány Ilona 1929. március 21-én hunyt el. A Kerepesi temetőben temették el. (Kislánya, Beniczky Lea hamvait már korábban exhumálták a cinkotai parkban, és édesanyja mellé temették. A temetés napján a HÉV ingyenesen szállította be a cinkotai embereket a temetőbe. A grófnő nevét Cinkotán ma az Ilona-telep és utcanév is őrzi. A Georgina utcai Általános Iskola is felvette a Batthyány Ilona nevet. Az iskolában festmény, bronz dombormű, emléktábla őrzi a grófnő emlékét. A Szerb Antal Gimnázium falán is található két emléktábla.